A kendert, ezt a  Közép-Ázsiából származó növényt már honfoglaló őseink is ismerték. Erős háncsrostjaiból kiváló kötözőanyagot készítettek, s ha megszabadították a fás részektől, fonásra, szövésre alkalmas terméket kaptak. A kender feldolgozása évezredeken át alig valamit változott. A 19. századig kézzel nyűtték, szaggatták, áztatták, szárították, törték és tilolták, majd az így kapott termékekből, a szöszből, a szálakenderből és a kócból fonalat fontak, amiből a takácsok (vagy ha otthon is volt szövőszék, a lányok, asszonyok) vásznat szőttek, a kötelesek köteleket vertek. A 20. század első felében a kender fontos ipari növénnyé vált, tájainkon is fontos szerephez jutott e növény gyári feldolgozása. A temerini kendergyár évtizedeken keresztül sok száz  helybéli szegény ember számára biztosított szerény megélhetést.